„Aug. 16-án, egy forró, fülledt vasárnapon arattuk le a gabonát. A levegő fojtogató volt. A város mozdulatlan. Mindazok a manhattaniek, akik látták a mezőt zöldből aranyba fordulni, és megszerették, a tőzsdeügynökök és közgazdászok, az irodisták, a turisták és mindazok, akiket a média odacsábított, szomorú csendben álltak. Volt, aki sírt. Tévéstábok dolgoztak mindenfelé, de ők is keveset beszéltek, azt is fojtott hangon. Közel fél tonna egészséges, aranyló búzát arattunk. (...) Aratás után a New York kikötőjére néző 0,8 hektáros területre visszatértek az építők, hogy egy milliárd dolláros luxuskomplexumot húzzanak fel rá. Manhattan újra bezárult, hogy továbbra is a korrupt, ám sebezhető erődítmény legyen, ami előtte volt. De azt hiszem, ez a csodás metropolisz emlékezni fog egy fenséges színű borostyánszínű mezőre. Sebezhetőség és ellenállóerő, a paradoxon ereje."
